Gerinces állatok fonálférgei
A gerinchúrosok és gerincesek ivarszervrendszere Általános jellemzés Az ivarszervrendszer ivarsejteket létrehozó szerve az ivarmirigy gonadamely az őscsigolyanyél gononephrotom mediális gonotom telepéből alakul ki l. Ez az első háti szelvényekben, az opisthonephros halak, kétéltűek vagy az ősvese magzatburkosok kraniális része mellett fekszik. Mesodermalis állományába a fejlődés során vándorolnak be gerinces állatok fonálférgei ivarsejtképző őssejtek.
Az ivarmirigy felépítése e betelepülés előtt mindkét nemben egyforma. Az, hogy a szervtelep petefészekké ovarium vagy herévé testis alakul, az általában attól függ, hogy a gerinces állatok fonálférgei őssejtek milyen szex kromoszómákkal rendelkeznek[ 33 ]. Az ivarjáratokat képező vezetékek kezdeményei mindkét nemben megjelennek. Ezek egyike a Wolff-cső, amely nem más, mint az opisthonephros vagy az ősvese vezetéke.
A másik cső mellette húzódik, s Müller-csőnek hívják — csillós tölcsérrel petekürt nyílik a hasüregbe, s egyik vesetelephez sem kapcsolódik.
Mindkét említett vezeték az embrionális kloakába nyílik A nőstény gerinces állatokban az ivarsejtek nem érintik a kiválasztó szervrendszer egyik tagját sem. Esetükben a gonad telepéből petefészek alakul ki. A benne megérő petesejtek a hasüregbe kerülnek, ahonnan a Müller-csőből alakuló[ 34 ] petevezető oviductus veszi fel őket: peteburkot termel köréjük, s a kloakán át a külvilágba juttatja őket.
Hímek esetében a helyzet bonyolultabb: a herévé fejlődő ivarmirigy csatornácskáinak rendszere átnő gerinces állatok fonálférgei szomszédos vesetelepbe húgy-ivar készülék alakul ki nasa feregjarat, így a képződő hímivarsejtek elvezetésében a Wolff-csőből fejlődő vezeték magzatburok nélkülieknél húgy-ondó vezeték, magzatburkosoknál ondóvezeték, ductus deferens mindenképpen részt vesz.
A pontos viszonyokról a A fenti leírtak a csontoshalakra csak részben érvényesek erről l. Gerincesek ivarszerv rendszerének alapszabása és alakulása magzatburok nélküliek porcos halak és kétéltűek, Anamnia, felül és magzatburkosok hüllők, madarak, emlősök, Amniota, alul esetében. A bal oldali ábrák felezettek: bal oldaluk embrionális, míg jobb oldaluk kifejlett nőstényekre jellemző állapotot mutat. A hímekben kialakuló viszonyokat a jobb oldali, csak egyik testfelet ábrázoló rajzok mutatják be.
A csontoshalakban jellemző viszonyokat az ábra nem mutatja A halak és kétéltűek ivarszervrendszere A csontos halak ivarmirigyei — a gerinces alapszabásnak megfelelően — az őscsigolyanyélből fejlődnek.
Fejhez platyhelminthes szaporodási mód, kraniális részükben termelődnek az ivarsejtek.
Ez a szerv ún. Az ivarvezetékek az ivarmirigyek kaudális részéből alakulnak ki, tehát a gerincesek körében egyedülálló módon nem a Wolff- és Müller-csövek származékai!
giardia parasit behandling A halak körében a váltivarúság gonochorismus jellemző. Ritka kivételként azonban előfordulnak hímnős hermaphrodita fajok, vagy példányok. Az még gyakoribb, hogy egy adott faj hímjei nőstényekké alakulnak, vagy esetleg a nőstények válnak idősebb korukra hímekké. Számos halfaj hímjét és nőstényét alig lehet egymástól megkülönböztetni, mások esetében az ivarok feltűnő különbségeket mutatnak ivari dimorfizmus.
A közismert díszhalak pl. A női ivarszerv az őscsigolyanyél medialis részéből gonotom fejlődik, tehát mezodermális eredetű. A hasüregben foglal helyet 8. Ebbe vándorolnak be a csíralemezektől függetlenül keletkező ősivarsejtek. Utóbbiak többszörös osztódásuk során hozzák létre az ivarsejteket. A legtöbb halfajban az így kialakuló petefészekben ovarium óriási számú több millió petesejt keletkezik.
Minden szaporodási időszakban ívási periódusban a fajra jellemző számú petesejt ikra érik meg. Az ivartelep hátulsó, ivarsejteket nem tartalmazó steril részéből fejlődik a petevezető oviductus. Ebben az ikrahéj felszínét borító, többnyire ragasztó anyagokat tartalmazó külső gerinces állatok fonálférgei szintetizálódik.
A petevezető igen vékony falú cső, ami a kloakába torkollik. Csontos halakban a hím ivarszervek a nőstényekben ismertekhez nagyon hasonlóan fejlődnek. Az ivarmirigy telepének kraniális fertilis részéből alakulnak ki a herék testis. Belsejüket herecsatornák töltik ki, amelyekben a hím ivarsejtek keletkezése és gerinces állatok fonálférgei zajlik. A szervtelep kaudális helyzetű, steril része, mint ondóvezető ductus deferens. A legtöbb halfaj külső megtermékenyítésű, ikrarakó ovipar állat, tehát külső ivarszerveik nincsenek.
Csak az eleventojó ovivivipar halak pl. A gerinces állatok fonálférgei ívási időszakban a halak fajra jellemző számú, legtöbbször nagyon sok ikrát raknak.
Gerinctelenek
gerinces állatok fonálférgei Az ikrák száma elsősorban az ivadékgondozás fejlettségétől függ. Minél bonyolultabb az ivadékgondozás, annál kevesebb számú ivartermék tudja biztosítani a faj fennmaradását. A kétéltűek Amphibia osztályába tartozó békák nőstényeiben a páros petefészek ovarium terjedelmes, a hasüreg gerinces állatok fonálférgei részét kitöltő szerv.
Fala nagyon vékony, rajta áttűnnek a fekete-sárga színű, fejlődésben levő petesejtek. A petevezető oviductus a tölcsér alakú petekürttel kezdődik egészen elöl, a tüdők mellett. A petevezető mirigyeinek váladéka adja azt a kocsonyás burkot, amely a békák lerakott petecsomóit védi. Az érett peték a petefészekbőlannak falán átjutva a testüregbe kerülnek, majd a petevezetőn keresztül a kloakába, innen pedig a szabadba kerülnek.
A hímekben két ovális sárgás színű herét testis találunk, melyek a vesék hasi oldalához simulnak. A here lényegében finom ondócsatornácskákból áll. Ezekben termelődnek az ivarsejtek.
A herékből kiinduló finom vezetékek a vese szöveti állományába lépnek, ahol egyesülnek a kraniális helyzetű kiválasztócsatornákkal Ez utóbbiak a Wolff-csőbe nyílnak. A Wolff-cső gerinces állatok fonálférgei a kifejlett hím kéltéltűekben húgy-ondóvezetőként működik. Ezen keresztül jutnak le az ivartermékek a kloakába. A kétéltűeknek nincsenek párzószerveik. Az ivarmirigyek mérete mindkét nemnél évszakonként változik. Tavasszal megnagyobbodnak, az év többi gerinces állatok fonálférgei kisebbek.
Mindkét nemnél az ivarmirigyek mellett élénk sárga színű zsírtest is látható l. Ezek az ivarsejtek képzéséhez és fejlődéséhez szükséges tápanyagokat tartalmazzák. A megtermékenyítés külső, a béka gerinces állatok fonálférgei vízbe rakja A lerakott gerinces állatok fonálférgei kedvező körülmények esetén 7—8 nap alatt fejlődik ki a lárva ebihal.
Az ebihal eleinte a halakhoz hasonló, majd fokozatosan alakul át békává. Tehát a kétéltűek fejlődése közvetett, a lárva metamorfózison megy keresztül, így alakul kifejlett egyeddé. Békák párzás közben A és a fejlődő ebihalak B A magzatburkosok ivarszervrendszere Az alapszabás Hím magzatburkosoknál a húgy- és ivarszervrendszer megőrzi fejlődéstani kapcsolatát.
Állatrendszertan
A Wolff-cső, mint elsődleges húgyvezető, eredetileg az elő- majd az ősvese vezetéke, ám amikor a hímekben a gonadtelep gonotom herévé alakul, a herecsatornácskák és az ősvese kraniális részének nefrotubulusai összeköttetésbe kerülnek egymással. Az ősvese kraniális részéből, valamint a Wolff-cső kezdeti szakaszából a magzatburkosok egy új szerve, a mellékhere epydydimis differenciálódik, a Wolff-cső további szakasza pedig a kifejlett állat ondóvezetője ductus deferens lesz A hímek párzószervvel gerinces állatok fonálférgei.
A megtermékenyítés belső. A nőstény embriókban az ivarmirigyek telepei petefészkekké fejlődnek, az ősvese és a Wolff-cső visszafejlődnek a változások oka hormonális. Esetükben a Müller-csőből fejlődik az ivarvezeték, amelynek kezdeti része a testüregbe nyíló csillós tölcsérré petekürt alakul A gonadok kettős működésűek. Egyrészt citogén sejtképző szervek, másrészt hormontermelésük révén endokrin mirigyek. A nemi hormonok szerepet játszanak az ivarsejtek fejlődésének és érésének szabályozásában, biztosítják a szexuális aktivitást, és felelősek a másodlagos nemi jelleg kialakításáért, illetve fenntartásáért.
Szekréciójukat mindkét nemben a hipofízis gonadotrof hormonjai tüszőérés serkentő hormon, FSH és a luteinizáló hormon, LH szabályozzák.
A megtermékenyítés annak A pinworms kontaktus útján kerülnek továbbításra petevezetőnek a felső szakaszában történik, amelyben a hüllők és madarak esetében tojás formálódik. A tojás tulajdonképpen egy zárt tér, amelyben az egyedfejlődéshez szükséges feltételek szárazföldi körülmények között is biztosítottak.
Miközben a megtermékenyített petesejt hétköznapi értelemben a tojás sárgája elkezdi lefelé vezető útját, a felszínére kerülnek a tojás rétegei a tojásfehérje, a héjhártyák együttese és a tojáshéj.
A petesejtet a jégzsinór függeszti gerinces állatok fonálférgei, biztosítva, hogy a belőle fejlődő, növekvő embriót még a forgatott tojásban is megfelelő tér vegye körül.
A tojás lerakása után kialakul gerinces állatok fonálférgei légkamra.
A hüllőtojások többnyire lágy, a madártojások meszes héjúak. A tojás szerkezetét a Tojás felépítése: közepén a petesejt látható, amely sárga sziket tartalmaz, benne a csírakorong szikmentes citoplazmája fehér folt : ebből a területből fejlődik az embrió.
A jégzsinór a petesejtet függeszti fel.
Account Options
A belső és külső héjhártya összefekszik, közöttük csak a tojás tompábbik végénél alakul ki légkamra. A héjhártyák a tojáshéjhoz simulnak a valóságban a két héjhártya, valamint a külső héjhártya és a tojáshéj közötti rés nem létezik Emlősök esetében tojás nem alakul ki kivétel a kacsacsőrű emlőshiszen az utódok születésükig a vezetékrendszer jellemző tágulatában, gerinces állatok fonálférgei méhben uterus fejlődnek.
A víztől függetlenített embriogenezis — a magzatburkok Magzatburkok a fejlődő magzatot körülvevő hártyák, burkok. Csak akkor fejlődnek ki, ha az embrió is fejlődésnek indul, azaz kialakulásuk előfeltétele a megtermékenyítés. Mivel az embriót veszik körül, gerinces állatok fonálférgei épülnek be annak szervezetébe, embrión kívüli extraembrionális magzatburkoknak is nevezik őket.
Négy magzatburkot különítünk el, amelyek egymás feladatait kiegészítve az embrionális fejlődés vizes közegtől való függetlenné válását teszik lehetővé. Nézzük először a hüllők és a madarak fiókáit! A magzatburkok közül a legbelső, ami az embriót körülveszi, a magzating amnion, A ábra. Ez egy üreget amnionüreg határol, amelyben amnion folyadék van. Ennek megfelelő összetétele a fejlődéshez szükséges mikrokörnyezetet biztosítja, mechanikai védelmet nyújt a folyadékok összenyomhatatlanoks lebegteti az embriót.
A legkülső magzatburok az ún. Ennek elsődleges feladata a légzésben van, hiszen a porózus tojáshéj alatt fekszik, és a légzési gázok átdiffundálnak rajta. A magzating és a savós hártya közötti tér embrión kívüli másodlagos testüreg, amelyben további két magzatburok található.
Közülük az egyik a szikzacskó saccus vitellinusamely tartalék tápanyagként szolgáló szikanyagot raktároz. A szikanyagot a szikzacskó fala bontja enzimek termelése révéns az így kinyert tápanyagokat a szikzacskó falában kialakuló keringés szállítja az embrióba. A szikzacskó ürege az embrionális középbél mesodeum üregével áll kapcsolatban. A másik magzatburok az embrionális húgytömlő allantois. gerinces állatok fonálférgei
6.10. Gerincesek (Vertebrata)
Az embrionális kloáka falának kitűrődéseként jelenik meg, s kinőve az embrióból fokozatosan belenő az embrión kívüli másodlagos testüregbe. Elsődleges feladata a vese által kiválasztott anyagcseretermékek raktározása, hiszen ezeket a tojásba zárt fióka nem tudja leadni a környezetbe. Növekedve fala hozzáfekszik a savós hártya belső felszínéhez, s ahhoz hozzá is tapad. Falában erezet van, amely így a tojásba bejutott oxigén szállítását végzi.
Természetesen a széndioxid leadásában is van szerepe. A magzatburkok: A A legbelső a magzating, amely az amnionüreget kitöltő amnion folyadékot termeli. A legkülső a gerinces állatok fonálférgei hártya, amely a héjhártyák alá fekszik, s egyre jobban megközelíti azokat kis kék nyilak.
A szikzacskó és az embrionális húgytömlő a kettő között fejlődik. Utóbbi növekedve fokozatosan kitölti a savós hártya és a magzating közötti teret kis piros nyilaks belülről hozzátapad a savós hártyához. Erezete révén a fióka oxigénellátását biztosítja. A héjhártyák és a meszes tojáshéj nem tartoznak a magzatburkokhoz azaz az embrióhozezét szürke színük jelzi. B Az emlősökben a savós hártya más nevet kap, s irhahártya a neve, mert bolyhokat visel.
A szikzacskó fejletlen. Az üreget nem tartalmazó embrionális húgytömlő itt is hozzánő a külső magzatburokhoz, s vele együtt a méhlepény magzati részét képezi, amely nagy bolyhokat visel: e hivatkozhat méregtelenítő gyógynövény keresztül zajlik a magzat oxigén- gerinces állatok fonálférgei tápanyagellátása.
A köldökzsinórt az embrionális húgytömlő képezi, állományába gerinces állatok fonálférgei szikzacskó is belekerül.
Mind a négy magzatburok két-két lemezből áll, amit a neveik színösszetétele jelez — kék: ektoderma, piros: mezoderma, zöld: entoderma eredetű réteg. A magzatburkok erezettségével kapcsolatban a szöveg ad tájékoztatást Az emlősökben kialakuló viszonyok hasonlóak. A magzating itt is a legbelső magzatburok. A szikzacskó fejletlen, mivel a tápanyagokat az anyai szervezet biztosítja.
A magzat és az anya között a méhlepény teremti meg a kapcsolatot. A méhlepény placenta korong alakú gerinces állatok fonálférgei, amelynek van egy magzati fötális és egy anyai maternális eredetű része. A magzati rész alkotásában két magzatburok vesz részt: a hüllők és madarak savós hártyájának megfelelő, de itt más nevet viselő ún.
Az irhahártya bolyhokat visel, amelyeknek a magzat rögzítésében van szerepe. Az embrionális húgytömlő emlősöknél nem tartalmaz üreget, ám erezete rendkívül fejlett, hiszen a placenta bolyhokba benőve ez hozza létre a kapcsolatot az anyai keringéssel. A méhlepény magzati részével a köldökzsinór gerinces állatok fonálférgei kapcsolatot A placenta anyai része a méhnyálkahártyából fejlődik.
A méhlepény számtalan funkciója közül a legfontosabbak a következők. Főszerepet vállal az embrió méhfalhoz való rögzítésében, szoros kapcsolatot teremt az anyai és a magzati vérkeringés között tápanyag ellátás és légzési gázok cseréjehormontermelésével fenntartja a méhfal megfelelő szerkezetét, valamint kapcsolatot tart az anyai immunrendszerrel tolerancia a gerinces állatok fonálférgei szemben, ugyanakkor a magzat fertőzésekkel szembeni védelme.
A hüllők gerinces állatok fonálférgei madarak ivarszervrendszere A hüllők ivarszervrendszerének felépítése a magzatburkos gerinces alapszabást követi
