Nem szívkoszorúér betegség emberben. A belgyógyászat alapjai 1. | Digitális Tankönyvtár
Koszorúér-betegségek: valóban hatásos a kockázati tényezők csökkentése Szerző: MTI Ha a koszorúér-betegség két malária plazmodium trophozoitja kockázati tényezőjét, az emelkedett rosszkoleszterin-szintet és a magas vérnyomást együtt csökkentik, az érelmeszesedés folyamata mérhetően lassul.
A biztató eredményeket az Amerikai Szívgyógyász Akadémia kongresszusán ismertették. Régóta ismert, hogy az érelmeszesedésa koszorúér-betegség nem közvetlenül meghatározható kórokozó következménye, mint a vírus okozta influenzavagy a tuberkulózisbacillus-fertőzés után megjelenő tüdővész, hanem több kockázati tényező összeadódó, nem szívkoszorúér betegség emberben hatása következtében alakul ki.
Hirdetés A rizikófaktorok között szerepel a "rossz", közismert rövidítéssel LDL-koleszterin magas szintje és az emelkedett vérnyomás.
Ha szükséges, a koleszterinszintet sztatinkészítményekkel lehet igen hatékonyan csökkenteni, a magas vérnyomást pedig sokféle vérnyomáscsökkentő szerrel lehet megfelelő értékre levinni. Föltételezhető, hogy minél több kockázati tényezőtől sikerül a betegség által fenyegetett embernek megszabadulnia, annál jobban csökken a koszorúér-betegség kockázata.
A tudomány azonban nem föltételezni, hanem bizonyítani igyekszik, ezért elemezték szívbeteg vizsgálatának eredményeit, ahol nem szívkoszorúér betegség emberben mind a kóroskoleszterin-szintjét, mind a magas vérnyomását sikerült normálisra csökkenteni. Együttesen érdemes kezelni mindkét tényezőt Hét tanulmány adatait egyesítették és együtt értékelték.
A betegek 73 százalékában mindkét rizikófaktort kezelni kellett. Az érbetegség előrehaladását a legkorszerűbb módszerrel vizsgálták: a koszorúerek belsejében ultrahangos technikával ábrázolták az elzsírosodó, beszűkülő szakaszokat.
A koszorúéren belüli ultrahangfelvételt először a gyógyszeres kezelés indítása előtt végezték, majd másfél-két év múlva a mérést megismételték. Ezzel a módszerrel összehasonlíthatták az ereket szűkítő elváltozások méretét és azt, hogy a kezelés eredményességétől függően hogyan alakult a kóros folyamat. Ha sikerült mind a koleszterinszintet, mind a korábbi magas vérnyomást megfelelő értékre csökkenteni, az fékezte legjobban a koszorúér-betegség romlását.
Ha csak az egyik kockázati tényező csökkent normál értékre, az eredmény nem volt olyan jó, de még mindig jobb lett ahhoz képest, mint amikor valamilyen okból a betegnek egyik rizikófaktora sem javult.