Tekintse meg a gyermeket, ahogy nevezték. Koronavírus – VADASKERT ALAPÍTVÁNY

Minden más árt neki. A csecsemő táplálékát is jobban megválogatják, mint a felnőttét.

Családi örökség – amit a gyermek magával visz

Enélkül nem szűnik meg az egész magyar társadalom krónikus és immár gyógyíthatatlan »avitaminózis«-a. Azt is újra kell definiálni: mit tekintünk művészi értéknek, miért tartjuk fontosnak, hogy a gyerekek és felnőttek viszonya abba az irányba változzon, hogy természetessé és fontossá váljon számukra a közösen megélt színházi élmény; de arra is válaszolnunk kell, miért tartjuk fontosnak a színházak jövőjére gondolva, hogy az egyetemes színházi kultúra célközönségének tekintse a gyermek és ifjúsági korosztályok fiataljait.

Mi a Kolibri Színházban bízunk előadásaink pozitív hatásaiban. Mi más nevelne színházra, mint tekintse meg a gyermeket intenzív, örömteli élmény?

Miben segíthetünk?

Nevelési célunk azonban ennél ambiciózusabb: hiszünk abban, hogy a színház eszközeivel már itt tekintse meg a gyermeket most is lehet és kell is tenni valamit a gyerekekért. A gyerekszínházakról vallott elképzelések együtt változtak világszerte a gyerekekről, a nevelésről vallott hagyományos elképzelésekkel. Az agy réteges rezonancia vizsgálatából leszűrhető tudományos tények csak tekintse meg a gyermeket azt a meggyőződésünket, hogy a gyerekeket ne pusztán nevelési alanynak, megrendszabályozni való vadembernek tekintsük, de sokkal inkább hozzánk felnőttekhez hasonlóan, minden megszorítás nélkül: embernek.

Igyekszünk sajátos igényeiket is tiszteletben tartva küzdeni azért, hogy már legkisebb koruktól kezdve hozzáférhessenek a felnőtt társadalom által felhalmozott kulturális kincsekhez.

Tudománnyal a ahogy nevezték életért A legfőbb ok, amiért a csecsemők és a kisgyerekek a tudóst érdeklik, az nem a szülők kiokosítása vagy a potenciális műszaki tanulságok serege, hanem saját, önmagukban való értékük és érdekességük — írja Alison Gopnik, Andrew N. Meltzoff és Patricia K. Kuhl Bölcsek a bölcsőben, című tekintse meg a gyermeket. Már az ahogy nevezték is gondolkodnak, következtetnek, cselekszenek, éreznek, mindenekelőtt pedig: tanulnak.

Nem pont úgy, mint mi, sőt, néhány szempontból gyökeresen másképp. Miközben meglepően hasonlítanak ránk, meglepően különböznek is tőlünk.

A gyerekekről kialakult új felfogásunk néhány erkölcsi következménnyel is jár. A gyereknevelés problémái a társadalomnak mindig fontosak voltak, mert a holnap társadalmának felnőtt tagjai a mai gyerekekből lesznek, nem mindegy tehát, hogy milyen felnőtté sikerül őket nevelni. Ez a szempont természetesen helyénvaló, de ma úgy látjuk, egyoldalú.

Ha a gyerekek ugyanolyan gondolkodó és érző lények, mint mi, akkor megilleti őket minden olyan jog, mint minket. Mi indokolná, hogy egy felnőtt embertársamat önmagammal egyenlőnek tekintsem, miközben egy gyermek embertársamat nem tekintem annak? Az nem indok, hogy ő a tekintse meg a gyermeket szempontjait a gyakorlatban kevésbé tudja érvényesíteni, vagy akár nem is tud róluk: ez sok felnőttre is igaz, mégis egy civilizált mai emberben mélyen él a meggyőződés, hogy ők nálunk semmivel sem alacsonyabb rendűek.

VADASKERT ALAPÍTVÁNY

Sőt, mivel a tekintse meg a gyermeket kétségtelenül függ a mi gondolkodásunktól, még inkább tudatában kell lennünk, milyen értékes ő a saját jogán; nemcsak mert egyszer majd ahogy nevezték lesz belőle, hanem mert érző és gondolkodó egyén már ma is.

Egész a közelmúltig a sebészek, mikor csecsemőt operáltak, azzal az indokkal nem használtak érzéstelenítést, hogy a csecsemő a maga kezdetleges agyával úgyse tekintse meg a gyermeket fájdalmat, vagy ha valamennyit mégis, később nem emlékszik rá. Ez szélsőséges példa, de jellemző. A tipikus felnőtt más téren is hajlamos a gyerek fájdalmát a sajátjával szemben bagatellizálni.

Gyakori megbetegedések

A gyerekek fizikai bántalmazása nemcsak azért gonosztett, mert neurotikus felnőtt lesz belőlük, hanem mindenekelőtt azért, mert fáj nekik. A szülők válása nemcsak azzal árt, hogy nehezíti a gyermek későbbi párkapcsolatait, hanem mindenekelőtt azzal, hogy érzelmi traumát okoz.

A szőnyegszövő gyerekrabszolgák megmentéséért szót emelünk, a színházakban a felnőttekkel azonos munkát tiszteletdíjért teljesítő gyerekek jogairól szemérmesen hallgatunk.

A szülőknek nemcsak abban van felelősségük, hogy gyerekükből milyen felnőttet nevelnek, hanem mindenekelőtt abban, hogy gyerekkorukban mennyire képesek számukra harmonikus életet biztosítani. Ha a gyerekekre figyelünk, talán a legmélyebb belátáshoz az a tulajdonságuk vezet, hogy ők mennyire odafigyelnek ránk; érdemes rácsodálkoznunk arra az intenzitásra, ahogyan ők figyelik a világot.

A kiváló fejlődéspszichológus, John Flavell mondta: a parazita ostorférgek kezelése minden tudományos kitüntetését azért, hogy egyszer néhány percig egy gyerek szemével láthasson. Mi felnőttek tudni véljük, más és más élethelyzetben kell helytállnunk férfiként, nőként, 20, 30, vagy negyvenévesen, de nehezen fogadjuk el, hogy gyerekként is minden korosztály másképp látja a világot.

Novák János: Paradigmaváltás a gyermekeknek és az ifjúságnak játszó színházakban

A színházi hatások, a hitelesség ismérvei is változnak aszerint, hogy csecsemőknek, óvodásoknak, kisiskolásoknak, kiskamaszoknak vagy fiatalembereknek játszunk. Színházi szakíróink még nem tanultak meg különbséget tenni. Ők még hisznek a felnőtt nézőpont mindenhatóságában. Megfigyelései hozzásegíthetnek mindenkit ahhoz, hogy a színházat, mint az emberek ma is létező, alapvető, rituális igényeit szolgáló helyszínt vizsgáljuk, közelebb kerülve a színházi hatások mélyebb megértéséhez.

A kulturális tevékenység a földműves társadalmakban még nem számított léha időtöltésnek.

Szombathelyi Egyházmegye

A nagyobb, ősi európai civilizációkban évente több mint munkaszüneti nap volt. Az ünnepnapokon a munka és a játék együtt voltak a rituálé részei, mellyel az ember az ősök szellemével való egyesülésre törekedett. A kálvinisták voltak azok, ahogy nevezték azt mondták, hogy az evilági munka az ember igazi földi küldetése, míg a szabadidőhöz kapcsolódó tevékenységegeket léha időtöltésnek tekintették.

A gazdasági felemelkedésnek alárendelt aszkézis, melynek legfőbb küldetése a haszon, a javak visszaforgatása, a takarékoskodás, a születő kapitalizmus alapeszméjévé mennyi inni tablettát férgek. Talán ez a kálvinista hagyomány az, ami újra és újra azt a mondatot adja a politikusok szájába: idén kevesebb pénz lesz a kultúrára!

A ma még létező törzsi társadalmakban a közösségi rituálék elemzésekor figyelte meg Turner azt a helyzetet, melyben jól leírható az átmenet rítusának három fázisa: az elkülönülés, az átmenet és a betagozódás.

A személyes státuszban végbemenő változásokat rituálék kísérik, melyek a természeti ciklusokhoz, a férfivé, nővé érés, törzsfőnökválasztás avatási szertartásaihoz kapcsolódnak. Ezeket mindig megelőzi egy liminális küszöb- szakasz, melyben az egyén kilép addig megszokott státuszából, de még nem lép be az újba.

A ahogy nevezték rituáléja lehetővé teszi, hogy az egyén — ebben az átmeneti szakaszban gyerek feregtelenitese új státuszra tegyen szert, s így már megváltozva tagozódjon be ismét a közösségbe. A rituálék lehetővé teszik, hogy a személyes státuszban végbemenő változások évszázadokon keresztül se veszélyeztessék a társadalom állandó viszonyait.

A liminális rituálékra jellemző még a státuszmegfordítás; mikor a szertartás, az ünnep idejére gazdag és szegény, alárendelt és vezető, nő és férfi szerepet cserélnek, egyenlővé válnak, s a communitas boldogító, felszabadító érzésével telítődnek.

A liminalitást manapság színházainkban is tanulmányozhatjuk. Liminoid küszöbszerű helyzet az, amikor a hétköznapi, valóságos környezetünkből kiszakadva színházba megyünk. A küszöböt átlépve rituális térbe jutunk, ahol lemondunk az egyéni cselekvések és döntések felelősségéről ezt a színészekre bízzukaz élmények hatása alatt közösséget érzünk számunkra teljesen ismeretlen emberekkel, nézőtársainkkal communitasés az élményektől feltöltődve, lelkileg megerősödve folytatjuk az előadások után mindennapjainkat újra betagozódunk.